25 augusztus, 2015

Visszaút Oroszországon keresztül 36. nap

Reggel én a sátorban, a csirke az autóban ébredünk. Engem nem érdekel hol alszunk, csak ki tudjak nyújtózkodni, Pat meg inkább alszik autóban, ha úgy érzi biztonságosabbnak :)
Reggeli napsütés a füstben

Egészséges reggelivel indítunk, hisz 1000 km út áll előttünk.
Ekkor még nem tudtuk mennyire unalmas lesz ez az út.




Tankolási procedúra
Itt nem úgy működik a tankolás, ahogy otthon megszoktuk. De nem ám.
Beslattyogok a kasszához, mondom itt a kártya tele kérem. Asszondja: hány liter?
Mondom nem kukkantottam bele a tankba, illetve nem tudtam kiszámolni hogy mennyi hiányzik, ezért mondom azt hogy full.
Jaa az nem megy. Tankoljak x litert, majd ha kevés akkor jöjjek vissza és fizessek még plusz y litert. Mondom és mi van ha többet fizetek, mint amennyit tankolok? Hát visszaadja a pénzt.
Ez kb 3x utat jelent az autótól a kasszáig minden tankolásnál.
Mivel az út annyira unalmas volt, szép lassan kifejlesztettem egy technikát, hogy mennyi hiányozhat a tankból. Egész jó lettem a végén :)

Tankolás ruszki módra
Az utak unalmasak, mondtam már? Nemcsak unalmasak, de tele vannak ilyen útépítesekkel.
Mintha visszatértünk volna Mongóliába.
Ja és a sok jobbkormányos autó is eléggé zavaró, mert nem látnak semmit, ezért csak eléggé veszélyesen tudnak előzni. Mivel Japán közel van, ezért sok a japán belpiaci autó.
Gyakori látvány az utakon


Az eltervezett 1.000 kilométerből a végén nem lett semmi, túl optimista voltam a reggel
Este egy kis városba értünk, ahol szállást kerestünk, hogy 2 nap után végre tudjunk tusolni.
Egy kommunista szállót találtunk, ami eléggé tisztának tűnt. Viszont mint kiderült utólag nem volt melegvíz. Hiába erölködött a recepciós hogy várjunk mert lesz nemsokára. Nem lett.
Hidegvízzel tusoltam, de nekem mindegy volt már, de a csirke megint megriadt és nem tusolt. Inkább más szállás után néztünk. Éjfél után.
Nem volt egy egyszerű nap, na.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése